FurgonFüttyFalva   

Te azt kérded tőlem szeretem-e a hazámat, én azt kérdezem tőled hol lehet az. 

Van egy kedves kis hely a rezedaszagú kis falutól alig fél napi járóföldre. Én úgy hívom; Furgonfüttyfalva. Van egy precíz müszerem amely mindenhonan odatalál. Akkor is ha a műholdak leállnak, akkor is ha nincsen térkép se már. Titkot őriz e hely, megfejtetlen rejtélyt, elmúlt idők derengő emlékét mit átérez mindd ki arra jár.

-A furgon mint a lepkeszárnyak, észrevétlenül kúszott előre a dűlőúton. Itt a csend az úr. Mintha tudta volna de legalább is érezte, ezt ő sem zavarhatja meg. Az út fölött összeboruló lomb lágyan nyílt szét, majd csukódott össze újra mögötte. Nyár eleje volt, késő délután. Senki nem járt arra akkortájt. Tovább lassultunk mert idő kell a szemnek még látni az elmúltat, érzékelni a vant és gondolni előre, de csak egy fél lépésre. Annyi pont elég. Itt ennyi a lét. És nincs semmi tét. 

GPS a tokban, tündérpor a tankban, az időtlen mozgás mindig szakadatlan. 

___________________________

___________________________

___________________________

__________________

Mixie már máshol van (meg itt is egy kicsit). Ezért nem tudom megkérdezni tőle ő írta-e a következő sorokat. Mindenesetre e vers mellett az ő képe szerepel egy kalendáriumon. Én csak úgy hívtam őt; Mr. Charleville. 

Tisztítót rég látott, gyűrött zakóban állt a pub előtt, mintha csak most lett volna vagy tegnapelőtt.

Köszönését nehéz lett volna megelőzni, persze könnyű most utólag mentegetőzni.

                                     Dear Old Charleville

You have asked that I should sing a song and to please you I will try,

I will sing to you about a town whos name  will never die,

Although 3000 miles away my heart it still lays there,

Its a town I well and truly love, its a town called Charleville.

When back by lovely Fortlands we oft times used to stroll,

Tha boys and girls together to the dear old parsol,

We would pack our pockets up with crabs until each one had his fill,

Oh they tasted sweet in the good old days in dear old Charleville.

And back by dear old Stephens Glen we oft times used to stray,

We would roll each other down the banks to while away the day,

Those memories ever haunt my dreams, forget I never will,

The boys and girls, friends of my youth, in dear old Charleville.

Farewell to Touberneea, I would love to see once more,

And drink again from its crystal stream as I did in days of yore,

Then heres a health to you dear town let tomorrow bring what will,

We will toast the friends we left behind in dear old Charleville.

Farewell to you dear Charleville, to your turrets and Main Street,

Likewise Smiths Lane and Bakers Lane where all true lovers meet,

To Saunders Park, The New Line and walk down by the mill,

Where my young days- those happy days were spent in Charleville.

Heres a health to those who wish us well and to those who are far away,

The friends we love, some lie at rest neath Ballysally Clay,

Then heres to those we hope to meet, to them your glasses fill,

In hope well all return again to Dear Old Charleville.